Az 1997-es szezont tehát már mindkét olasz reménység a királykategóriában kezdte, azonban korántsem egyenlő feltételekkel. Fisico, (akit a kezdet kezdetén még jóval többre tartottak a két pilóta közül) egy igencsak fejlődőképes Jordan-Peugeot-val, mígy Jarno Trulli a mezőny messze leggyengébb autójával, a Minardi Harttal igyekezett megfelelni az olasz közönségnek. Fisico szezonja tehát értelemszerűen sikeresebb lett, mint honfitársáé: öszesen 20 pontot gyűjtött össze, s emelett 2 szer a dobogóra is felfért (Kanada, Belgium)! Összetettben így az igen előkelő 8. helyet szerezte meg, amely éppen 3-mal volt előrébb, mint a kis Schumi 13 ponttal megszerzett 11. helye. Trulli ezzel szemben az idény elején mindössze azzal tudott feltűnést kelteni, hogy igencsak agresszív csapattársával, Katayamával szemben ő általában épségben hozta be az autót - más kérdés hogy az utolsó helyek valamelyikén. A Cirkuszban egyáltalán nem példátlan módon aztán egy szerencsétlen baleset meghozta Trulli szerncséjét: a Kanadai Nagydíjon az addig szenzációs szezont futó Panis lábát törte a Prost-Mugen Hondában. Az ő helyére pedig a következő futamtól már Trulli ülhetett be! A jóval versenyképesebb technika aztán már szinte a legelső alkalommal szerncsét hozott: harmadik Prostos versenyén, Németországban a negyedik lett, hogy aztán Ausztriában a második pozícióból essen ki. Az év végére aztán állhatatos teljesítményének köszönhetően már bérelt helye lett Alain Prost csapatában.
Mindkét hősünk berobbant tehát a köztudatba 1998-ra, s erre az évre bizony Fisichellával szemben például már komoly elvárásokat is támasztottak az olasz szurkolók. A Jordanből Benettonba távozása azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, Briatore csapata átmenetileg leszállóágba kerüt, és esélye sem volt a legjobbak között küzdeni. Fisichella azonban egy-két versenyen így is megmutatta, mit is tud nyújtani, ha versenyképes alatta az autó: az elkövetkezendő három szezonban összesen 6 dobogót szállított az enstone-i gárdának, miközben 1998-ban Ausztriában megszerezte élete első pole-ját is. Trulli ezek alatt látványosan szenvedett a Prosttal. A francia csapat Mugen-Hondáról Peugeot-ra váltott, és ez bizony az eredményeken is alaposan érzetette hatását. Jarno mindössze egy pontt szerzett '98-ban, míg a '99-es szezonját is csak a kaotikus Európa Nagydíjon megszerzett 2. helyének köszönhette. A szerncsés dobogó is dobogó azonban, méghozzá ez volt Trulli pályafutásában az első.
2000-ben Trulli az előző idény meglepetés-csapatához, a Jordanhez igazolt át, amelynek feltett célja volt csatlakozni a McLaren-Ferrari tandemhez az élmezőnyben. Trulli joggal lehetett tehát bizakodó a szezont illetően,úgy érezte akár még a győzelem sem elérhetetlen. Az autó azonban hiába volt elképesztően gyors, végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, elsősorban megbízhatatlansága miatt. Trulli végül mindösszesen 6 szerzett ponttal zárt az idényben, ami még az előző évi teljesítményétől is elmaradt. 2001-ben már ugyan jobban muzsikált a Jordan, ám a felkapaszkodás ekkor sem sikerült. Óhatatlanül beleszürkültek ugyanis abba az árnyékba, amely a Ferrarik hátsó szárnya mögött borított boldog-boldogtalant. Fisico szezonja sem volt ugyanakkor zökkenőmentes: a Benettont szinte teljesen állva hagyták erre az évre a csapatok, s bár az év vége felé megint csak összekapart egy dobogót, érezte; eljött a váltás pillanata.
Csakúgy, mint Trulli karrierében: a két olasz pechvogel (ekkor már csak így emlegették őket a boxutca környékén) voltaképp helyet cserélt, hisz míg Fisico visszatért a gyökereihez a Jordanbe, addig Trullit felfedezte magának Briatore. A Benettonból Renault-va átvedlett gárdába ugyanis visszatért Briatore, és rövid úton össze is veszett top pilótájával, Giancarlo Fisichellával. A következő szezonok aztán inkább az immáron gyári támogatást élvező Trullinak sikerültek jobban. 2002-ben ugyan csapattársától Jenson Buttontól jócskán elmaradva csak 8 pontot gyűjtött, ám 2003-ban szerzett 33 egysége már minden szempontból pályafutása legeredményesebb szezonját jelentette. Eközben Fisico szenvedett a haldokló Jordannnel, 7 illetve 12 pontot szerezve a 2002-es és 2003-as évadokban.
Nem lehetett azonban nem észrevenni a tényt: vitathatatlan tehetsége ellenére, 8 illetve 7 éves F1-tapasztalattal a háta mögött, még mindkét pilóta csak áhítozott egy győzelemre! A balszerencse, a pech, a rosszkor elkövetett hibák, meggondolatlan csapatváltások meghozták az eredményüket: a két olasz versenyzőt hamar megbélyegezték azzal, hogy már sohasem fognak futamot nyerni. 2003-ban, pályafutása egyik legrosszabb évében aztán Fisico-val megtörtént a csoda: megnyerte az eső miatt félbeszakított Barzil Nagydíjat! Az már más kérdés, hogy a trófeát csak Imolában, utólag kapta meg, mivel a helyszínen tévedésből Kimi Raikkonent nyilvánították győztesnek...
2004-re el is hagyta a süllyedő hajót Fisico: választása pedig a Sauber csapatra esett. Ekkor már egyértelműen tartotta magát a hiedelem, miszerint Fisiconak sosem jut majd hely a nagycsapatok egyikében sem. Trulli eközben emelkedett felfelé a ranglétrán, s habár a cspattárs Fernando Alonso jóval kiegyensúlyozottabbnak tűnt mint ő, a Renault időnkénti fellángolásai neki is lehetőséget biztosítottak a kiugrásra. A 2004-es esztendőben pedig végre neki is sikerült a mindaddig megvalósíthatatlannak tűnő alom: futamot nyert az F1-ben! Nem is akárhol, hanem a szentélyben, Monacoban! Az idényben azonban már csak egyszer tudott dobogóra állni, és ismét egyértelmú lemaradásban volt az ifjú üstökössel, Alonsoval szemben. Amikor pedig Flavio Briatore-val is összerúgta a port, nem volt visszaút: Trullit elbocsátotta a Renault.
MIndössze egy futamot volt kénytelen kihagyni, a Toyota ugyanis megyegyezett vele a következő szezonra, sőt már az utolsó két 2004-es futamon is rajthoz állhatott. Fisico mindeközben egy Sauber-mércével mérve rendkívül sikeres szezont zárt: legjobb privát csapatként, és legjobb privát pilótaként végezve a mezőnyben. Nem volt tehát véletlen, hogy Briatore ismételten lecsapott rá: Trullit ugyanis Fisico válthatta a Renault-nál!
Mégpedig nem is akárhogyan váltotta, hiszen neki máris az első versenyén összejött az, ami Jarno-nak mindösszesen egyszer a majd' 3 év alatt: győzött a Renault-val! A szezon további része azonban sajnos nem alakult az első versenynek megfelelően. Fisico alatt többször is meghibásodott a Renault, ráadásul szemmel láthatóan az is zavarta, hogy csapattársa Fernando Alonso mennyire zavartalanul repül a világbajnoki cím felé. Egy ugyanolyan autóval, mint az övé... Ráadásul nemcsak technikai hibák hátráltatták Fisicot, hanem gyakorta el is bizonytalanodott sorosdöntő helyzetekben. Mindezeknek a hibáknak volt köszönhető, hogy miközben csapattársa megnyerte a bajnokságot a Renault-nak, Fisicot a két McLarenes és Schumi is megelőzte a pontversenyben. Mindeközben Trulli is szárnyakat kapott egy gyári csapat élversenyzőjeként, hiszen a szezon elején kétszer egymás után is dobogóra vezette az addig gyengélkedő Toyotát. Ekkor úgy tűnt, akár még a világbajnoki címért is ringbe szállhat az olasz, ám az idény második felére a Toyotát a McLaren és a Ferrari is megelőzte. Sőt Trulli csapaton belül is a második helyre esett vissza: az év végi összevetésben Ralfnak 45, míg Trullinak 43 pont állt a neve mellett.
Nem csekély reményekkel várhatta tehát a 2006-os versenyidényt a Toyota, ám a teljesítmény nem igazolta a várakozásokat. Trulli első nyolc versenyén nem szerzett pontot, s bár Ralf dobogón is állt, a csapat sem tudott versenyre kelni a riválisokkal. Végül Trulli 15 pontot gyűjtött egy felejthető év során, ráadásul Ralf ezúttal is elkalapálta: a német neve mellett 20 pont volt az idényzárót követően. Eközben Fisico ismét győzelemmel indított már a bajnokság második versenyén, ráadásul 2005-tel ellentétben ezúttal mindössze kétszer volt kénytelen pont nélkül befejezni a versenyt. Viszont győzelmet sem számlált többet, így végül a bajnokságot ismételten megnyerő csapattárs, Alonso mögött jócskán lemaradva, a negyedik helyen zárta a bajnokságot.
2007-ben egyik olasz pilóta sem váltott csapatot, ám ez nem jelentette azt, hogy ne változtak volna körülöttük a körülmények. Fisichella Alonso távoztával első számú ember lett a csapatban, ám ezt a privilégiumát nem igazán tudta kihasználni az autó feltűnő gyengesége miatt. Az év első felében ennek ellenére rndszeresen el tudta kapni a pontszerző helyek végét, szemben új csapattársával, a finn Kovalainennel, aki még csak igyekezett megszokni az F1 légkörét. Az idény végére viszont fordult a kocka, a finn Japánban a dobogó második fokára is felállhatott, miközben Fisico legjibb eredménye csak egy 4. hely volt Monacoból. Végül 21 pontjának köszönhetőnek kikpott a pontversenyben csapattársától, és a szezon végeztével elvált a megújult Renault csapattól. Trulli és a Toyota is szenvedett azonban ekkortájt: az olasz versenyző mindössze 8 pontot szerzett az év folyamán, így hiába verte meg először három együtt töltött évük során Ralf Schumachert, a teljesítményt ő és a szurkolói sem tudták igazán értékelni. A némettel ellentéteben azonban ő maradt az együttesnél, és a 2008-as évre megkapta csapattársnak a GP2 újdonsült bajnokát, Timo Glockot.
Fisichella egy jó ideig ülés nélkül volt a télen, ám végül hosszas tesztelés és alkudozás után megállapodott a Force Indiával, akik a mezőny leggyengébb csapata voltak ugyan, ám az előrelépéshez éppen egy Fisico-hoz hasonló rutinos pilótára volt szükségük. A tavalyi év természetesen pont nélkül záródott mind a csapat, mind Fisichella számára, ám a 2009-es versenyidényben már szemmel látható javulást erdményez az olasz állhatatos munkája. Fisico átigazolása miatt pedig Trulli jócskán megverte honfitársát a tavalyi szezonban:31 szerzett pontjával a világbajnokság 9. helyén végzett, ami hatalmas javulást bizonyított az előző év küszködése után. Nem mellesleg pedig csapattársát is maga mögé utasította a pontversenyben. A szezon fénypontja a Francia Nagydíj volt, amikor is Trulli dobogóval tiszteleghetett az akkor elhunyt Ove Anderson előtt, aki tulajdonképpen a Toyota Forma-1-es csapatának atyja volt.
Eddig tartott tehát a múlt, lássuk mit hozhat a jövő?! Trulli idén is remekül versenyez eleddig a Toyotával, ám a kiugró siker és az újabb futamgyőzelem még várat magára. Ki tudja, talán már örökre?! A jövője mindenesetre biztosítottnak látszik a japánoknál, habár hivatalos szerződése még nincs 2010-re... Fisico azonban a versenyidény végén minden bizonnyal búcsút int a Cirkusznak és végképp átadja helyét a sorban álló fiatal versenyzőknek. Habár ki tudja? Lehet még csak eztán jön el az ő ideje. Elvégre rá férne már egy kis szerencse a jó öreg Fisico-ra...
Trulli és Fisichella. Az 90-es évek olasz pilótanemzedékének rutinos harcosai ők. Nem kétséges, nagy túlélők. S habár nem volt ott az a bizonyos csillag a homlokukon, azért kétségtelenül vihették volna többre is. Akkor azonban mi, szurkolók, szegényebbek lennénk két nagyon szimpatikus, ám annál szerncsétlenebb pilótával. Elvégre talán emiatt is ennyire szerethetők. Mert azok. Mindketten.
