Rögtön egy mea culpával kezdenék, hiszen idestova egy hónap telt el bármiféle érdemleges poszt nélkül a blogon, és emellett már csak azért sem lehet szó nélkül elmenni, mert eközben kedvenc sofőrjeink Szingapúrban még randevút is adtak egymásnak. Összetorlódó elfoglaltságaim, no meg bűnös feledékenységem az oka mindennek, elnézést érte. Most azonban nem is szaporítom tovább a szót, hisz van miről írni bőven, már csak az előzőekben említettek okán is.

Az élre természetesen Fernando Alonso Ferraris szerződése kívánkozik, habár nem igazán volt olyan bukméker a Cirkusz környékén aki az erre fogadóknak akár 3 hónappal ezelőtt oddsot adott volna. Összeállt tehát az álompáros, az általános vélekedés szerinti legjobb versenygép (szigorúan csak tifosiknak) és a legerősebb motor (a Mercedes fanatikusok most ne figyeljenek) mellé most az általánosan elfogadott legjobb pilótát is szerződtették a maranellóiak. Massa arcára azért kíváncsi lettem volna, elvégre akinek a nyakára 4 becsületesen végigbrusztolt év után újra világbajnokot hoznak, az joggal lehet kissé morcos. Maga Fernando király persze nem győzött hálálkodni, hogy egy évvel szerződése lejárta előtt távozhatott a belőle előbb világbajnokot, majd embert faragó istállótól, s átülhetett végre a Száguldó Cirkusz Real Madridjába.

Ennél már jóval összetettebb a rövid úton kiebrudalt világbajnok, Kimi Raikkönen esete. Mint saját maga mondta, 50-50 százaléknyi esélyt ad arra, hogy marad az F1-ben vagy inkább átnyergel a ralliversenyzésre. Ha Scudériás mérlegéhez hozzátesszük, hogy világbajnoki címét bizony förtelmes nagy mákkal zsebelte be (bár vannak akik erre tudnak egy hatásos kis összeseküvés elméletet - például én), akkor bizony már nem tűnik túlságosan hízelgőnek az a 3 esztendő amit vörös szerelésben körözgetett el a világ versenypályáin. Bár első futamán rögtön a dobogó tetejére ugratta az ágaskodó lovacskát, még világbajnoki évében is tömkelegével érték -a többnyire jogosnak tetsző- kritikák motiválatlanságáról. Ezekben persze nem volt túl sok igazság, mindösszesen a média már-már hisztérikus ragaszkodása sütött ki belőlük egy kiváló formában versenyző Raikkönen után. A repülő finn eközben több mint egy évig képtelen volt futamot nyerni, (eközben Massa két kanyar híján világbajnok lett) és szépen lassan kifelé fordult szekere rúdja Maranellóból. Miután Alonso szerződtetése lassacskán fél éve nyílt titokként kezelhető, már tavasszal nyilvánvaló volt, hogy Massának és Kiminek versenyeznie kell a fennmaradó ülésért. Ezt a harcot döntötte el voltaképp a kis brazil sajnálatos sérülése, hisz a Ferrari semmiképp nem merte volna sérülten elbocsátani a tifosik kedvencét. Kimi ráadásul a Hungaroringig nem is teljesített valami fényesen... Spában aztán már nyernie is sikerült, valósággal megtáltosodott Massa hiányában. Most azonban mennie kell!

A lehetséges célállomások között a McLaren áll az első helyen, amely egyrészt eléggé nyilvánvaló, márcsak Kovalainen csapnivaló teljesítménye miatt is, másrészt viszont eléggé valószínűtlennek tűnik Kimi Hamilton mögé való besorolása. Azt pedig, hogy egyenlő feltételekkel rendelkező csapattársat kapjon a címvédő, állítólag édesapja, Anthony Hamilton nem engedi, vagy legalábbis nem nagyon díjazná, így tehát voltaképp ő mozgatja a szálakat a wokingiaknál. Kovalainen utolsó mentsvára tehát a Hamilton-papa, Raikkonen viszont bízhat Martin Whitmarshoz fűződő legendásan jó viszonyában. Az erőviszonyokat figyelembe véve én összességében meglepődnék, ha jövőre nem ezüstben látnánk újra a Jégembert.

Ez ellen leginkább a Toyota tehet, akik szingapúri bravúr-szereplésük után legalább életjelet adtak jövőbeni céljaikról. John Howett Suzukában Kubica és Kimi nevét is megszellőztette, ám a várva-várt bejelentés elmaradt. Furcsamód a kölniek mindkét jelenlegi pilótájának, Glocknak és Trullinak is bizonytalan a széke, előbbi hiába a mezőny egyik legkiegyensúlyozottabban versenyző tagja. Suzukában aztán annyira kiegyensúlyozott volt, hogy alig ült autóba: pénteken láz miatt nem vezetett, szombaton pedig horrorisztikus balesetet szenvedett. Így aztán vasárnap már csak gipszben jelenhetett meg a pulpituson...

Trulli eközben az időmérő után a második helyen találta magát, bár talán maga a Toyota sem tudta hogyan. Az utóbbi időben sereghajtóvá züllött japán márkának már nagyon kellett ez az eredmény, főleg hazai pályán, hiszen a jövőjéről még semmi biztosat nem lehet tudni. Év elején még biztosítottnak tűnt a Toyota maradása a Cirkuszban, ám ahogyan csúsztak lejjebb, úgy vált kétségessé a projekt sorsa. Trulli például már hónapok óta másokkal tárgyal, hisz rég tájékoztatták arról, hogy nem tartanak rá igényt Kölnben.

De, hogy a VB címért harcolókról is essék szó, ne menjünk el szó nélkül Vettel kivételes teljesítménye előtt sem. A fiatal német használt motorral is úgy verte el a teljes mezőnyt, hogy öröm volt nézni, persze csak akkor ha az illető épp nem a Brawn-Mercedesek sikeréért szorít. Az ifjú német titánnak közelébe sem tudtak férkőzni az ellenfelek, s ez már csak azért is kellemetlen, mert két futammal a vége előtt bizony még tud meleg lenni a dolog 16 pontos előnyből is. Barrichello és Button belefulladt a középmezőnybe, bár azért ezt jócskán köszönhetik az időmérőn elkövetett bakijuknak is. Sárga zászlónál nem lassítani, s ezért büntetést kapni bizony óvodás baki, főleg olyan tapasztalt harcosok esetében, mint Button és Barrichello. Nekik ráadásul nem is kellett kockáztatniuk, elvégre az adogatás joga náluk van, ezért nem is értem mért próbáltak meg 19-re lapot húzni. Mert, hogy Alonso megjátszotta a vabankot, az valahol érthetőbb...

Visszatérve azonban Vettelre, mindenképpen meg kell említenünk, hogy életében először járt a suzukai versenypályán. Pénteken ráadásul a szakadő esőnek hála nem igazán lehetett barátkozni az aszfaltcsíkkal, így csakis a Red Bull hiper computereinek tulajdoníthatjuk a dicsőséget -Vettel mellett persze. A többi újonc (értsd először látogat Suzukába) közül Lewis saját maga szerint is csalódást keltő harmadik helyet szerzett, Alguersuari kétszer is betyárosan szétszabdalta versenygépét, mígy csapattársa Buemi élete legjobb edzéseredményét produkálta. Éljenek a fiatalok!

Lewis viszonylagos gyengélkedése persze nagyban köszönhető a KERS működésképtelenségének. Hiába kérte a csapatot, hogy javítsák a hibát, azok végül biztonsági okokból úgy döntöttek, nem kockáztatnak. Trulli némi meglepetésre a boxban verte meg a regnáló világbajnokot, bár ehhez kétségkívül hozzájárult, hogy a McLaren tankolócsöve a kelleténél szűkmarkúbb volt Hamiltonnal. A végére bejövő Safety Car pedig csak összerázni tudta a mezőnyt, előzni KERS hiányában még Lewis sem volt képes.

A Ferrarik ezúttal nem villogtak, Kimi egy csendes verseny után lett 4. míg Fisichella ismételten nem tudott a pontzónába keveredni. Az időmérőn ráadásul még a 16-ba sem került be, így egyre inkább kínossá kezd válni maranellói szerepvállalása. Habár ismételten elmondta, egyre jobban érzi au autót, mindez a pályán vajmi kevéssé látszik. Én mindenesetre szurkolok neki, elvégre Abu-Dzabi-ban minden valószínűség szerint élete utolsó viadalán fog majd szerepelni. Egy Ferrariban.

Webber Magyarország után a bajnoki cím várományosaként vonult pihenőre, ám azóta képtelen pontokat gyűjteni. Ezúttal ráadásul még az ág is húzta, mivel az időmérőn elindulni sem tudott (szombat délelőtt törte ripityára a Vörös Bikát), míg a vasárnapi verseny elején olybá tűnt, hogy minden kör végén meg fogja látogatni a szerelőket a boxban. Meglazult fejpárnázata szorult javítására, olyannyira, hogy végül csak szigetelőszalaggal sikerült rögzíteni. Mindenesetre a továbbiakban zavartalanul körözgethetett a pályán tesztelés céljából, ugyanis minden arrafelé bóklászóval szemben legalább 1 körös hátrányba került. És mindezt a mezőny legerősebb autójával.

A világbajnoki versenyfutás tehát újra nyílt, még akkor is ha Jenson Buttonnak mindössze 6 pontot kell szereznie az üdvösséghez. Mostanában ugyanis feltűnően elakadt a szekér, ráadásul ki ne emlékezne a 2007-es hajrára? Akkor Kimi 17 pontos hátrányból állt fel az utolsó két futamon, s koronáztatott királlyá az idényzárón. Vettel most valami hasonlóra készül, valljuk meg nem sok eséllyel. A történelem ugyanis ritkán ismétli önmagát, sőt szinte sohasem. Egy valami azonban dicséretes: Vettel hozzáállásán nem fog múlni.